Alaszkai malamut
Az alaszkai malamut egyike a kevés eszkimó szánhúzó kutyafajtának, amely túlélte az idők viharait. Magyarországon elsősorban házikedvencként tartják.
Az alaszkai malamut erőteljes, zömök testében vastag csontok és erős izmok dolgoznak. Háta a marjától a csípőig enyhén lejt, lágyéka kifejezetten izmos. Farka a hátával egy vonalban tűzött, s hullámzó tollbokrétaként hordja a háta fölött, nem mereven begörbítve, és nem is lógatva. Mellkasa mély, lábai izmosak, vaskos csontozatúak, mancsai nagyok és zártak. Erős nyaka mérsékelten ívelt. Széles és erőteljes feje van. A koponya fülek között széles, és a szemek felé fokozatosan keskenyedik. A megtermett arcorri rész enyhén szűkül az orr irányában, de nem túl keskeny, és nem is túl telt. Az ék alakú, viszonylag kicsi fülek a koponya oldalánál merednek fel; amikor a kutya figyel, előrefelé fordulnak. Nagy, mandulavágású szemei kissé ferde metszésűek. Az alaszkai malamut harapása ollószerű. Az alaszkai malamut szőrzete kétrétegű: sűrű és durva fedőszőrzet alatt tömött, zsíros és gyapjas jellegű aljszőrzet húzódik.
Munkakutya. Szánhúzásra lett teremtve, így vérében van a sok mozgás, a húzás utáni vágy. Gyakran kell sétáltatni, futtatni, és hevederrel húzatni vele nagyobb, nehéz tárgyakat (pl: autó kerék, farönk) Nagy mozgástért igényel, de kis lakásban is elél.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alaszkai_malamut